Értik?! A ZSEBLÁMÁMAT!
Szorult helyzetemből Hernández mentett meg, megvakargatta a vámügyintéző bolyhos fülét, majd belesúgott valamit, amire az egész bagázs hirtelen nagyon előzékeny lett, és visszaadták csomagjaimat...
Diego Hernandez a távolba néz...
Diego Hernández, a kis perui város elöljárója megnyugtatott, hogy csak politikai huzavona miatt tartottak föl, mivel a cukornád-bizniszben ellenérdekeltségekbe ütközött. De aztán gyorsan témát is váltott, így én sem firtattam.
A Peruban töltött első órák viszonylag eseménytelenül teltek, bár az továbbra is furcsa volt, hogy az őslakosok az utcán nyíltan beleszimatoltak a ruhámba vagy a táskáimba. De végülis meg lehet szokni, így én sem vettem róla egy idő után tudomást.Estefelé aztán Diego viselkedése megváltozott, aprókat horkantott, nyelvével izgatottan csettintgetett, és egyhelyben topogott, mígnem végre elővette a mítikus tárgyat, amelyért jöttem. A kis szobor nem volt több mint 10 centiméter.
Megdörzsölte az alakot, amire az lassan sárgás fénykörbe burkolózott, és kiterjesztette a ragyogást az egész szobára. Diego és családja megbabonázva meredtek a kultikus figurára, rám tompa köd ereszkedett, a fejemben színes képek váltották vadul egymást - Rogán Antal tigriscsíkos púzóban, Szili Katalin puncivillantása az S8-as kormányzati Audi hátsó ülésén, Norbert Haug sábeszdekliben a XIII. kerületi katolikus fiúnevelde diákvécéjében...
A kis szobor nem volt több mint 10 centiméter
Reggel a mély megértés csendes állapotában ébredtem vendéglátóim házában. Diego a kiadós reggelit követően ígéretet tett a kalandozás folytatására. Ekkor még nem sejthettem, mire utal.
Diego asszonyaival és gyermekeivel
Talán jobb is, hiszen ha előre tudtam volna az elkövetkező napok eseményeit, minden bizonnyal azonnal repülőre szállok, és soha többé nem mutatkozom Peru környékén...
Folyt. köv.
